Mayıs 2013
88 gönderi
1 etiket
Manuel Bandeira: Az utolsó vers
Szeretném ha utolsó versem gyengéden szólna a legegyszerűbb és legőszintébb dolgokról és forró lenne mint a könnytelen zokogás ha a szinte illattalan virágok szépsége a legtisztább gyémántot is elemésztő láng tisztasága és a magyarázat nélkül távozó öngyilkosok békéje töltené be
Fordította Tótfalusi István
Fodor Ákos: Tétel egy mérlegbeszámolóról
Fogamat lassan előrli a táplálék: adódom vissza.
Ioan Alexandru: A domb alatt →
A domb alatt, ahova mindig eljövök időtlen vágytól húzva, él egy földalatti tenger. Vérző fejemet lehajtom a hideg hangyabolyra. Egy kézimalom dorombolása, egy édes rézvörös pára meglágyítja bennem a csontot. Ekkor a szemek visszahuzódnak mélyebbre mint a kihűlt gyerekkor s ritkulni kezd a vér a hangban. Ez a domb teljes kő-kopárság, kő-óriás, építve holt-tengerre. Az ég minden angyala itt őrzi...
Lászlóffy Aladár: Beszélgetés
Nincs nálam fáradtabb ember MONDOM EGY ESTE, MIKÖZBEN BARÁTOM ÚJSÁGOT OLVAS ÉS nem tudom ki mikor kezdett el jönni, az érkezés teljes és ahogy most körülnézek, már mindenki itt van FELHAJTUNK EGY-EGY POHÁRRAL, MICSODA Ü- GYEK, MONDJA FEJECSÓVÁLVA tessék most egy- szerre visszanézni, ha van idő megpihenni RÁGYÚJTOK ÉN IS, ODA SE NÉZ, AHOGY TÜZET AD persze a könyvtárak szerint KIGOMBOLJA A LEGFELSŐ...
Phillippe Soupault: Az úszó →
Ezer kiáltás madarak életvonalat húz a láthatár És suttognak az elveszett homályos arcok a kitárt karként megfeszülő öbölben Végre biztos vagyok benne hogy egyedül vagyok vajon Észak ez Nyugat ez a fénytől zúgó nap kicsap az égből és a földből megállok hogy megtudjam a nyár vörös-e legalább az ereimben s az árnyékom forog körülöttem az óramutatók járását követve Az álom elhozza a csúszómászókat és...
“I’d woken up early and I took a long time getting ready to exist.”
– The Book of Disquiet, Fernando Pessoa
Holnap egy újabb hét,
és én megint nem tudom, hogyan fogok végigvergődni rajta.
Nagy László: Vasárnap este
Vasárnap este, borzasak a fák, hajlik nagy esőre az ég, ma este súlyosan hajolok rád, számon csodaszép muzsika-beszéd. Angyalom, a fejedet ne rázd, gyöngy a nyakadon, szétpereg, megrázkódik az ég, de ne lásd, leütő gyöngyei ménkövek. Oda, hol ágyad van, elvezess, égszakadásban megszeress, utána a világ kiderül, Dávid király a holdban édesen hegedül.
havte:
I feel like I’m not anyone’s first choice. Neither their favorite. Even if people tell me I’m important to them or I mean a lot to them, I know there’s always someone else they’d prefer to be with. And that really hurts.
same shit here
Jónás Tamás: Csak véletlenül →
Ha gond vagyok, magamban vagyok. Ha gomb vagyok, leszakadtam. Magamnak, gondnak, legnagyobb. Elgurult gondom visszakaptam: ma leírhatatlan gondolat vagyok. Elveszni akartam, s megmaradtam. Főhet a fejem, égnek a csillagok. Túlforrósodott lelkemet nem hűti testem. Alig tudok magamról. De itt vagyok. Utca, házszám, emelet – Budapesten. S te varázsló, akire várok, mindennél nagyobb: ott vagy itt és...
“Happiness does not depend on what you have or who you are, it solely relies on...”
– Buddha
Sokkal rosszabbul vagyok, mint ahogy azt magamnak is be merem vallani.
Gergely Ágnes: Tánc
Vízimadár kinyújtott lába: az íve épül, nézz utána, lebegve végigjárt pokol. Szeresd azt, aki vándorol. 1969 (Azték pillanat)
